2000. szeptember 30., Brazília, Goias állam, Caldas Novas. Kaká 18 évesen egy balul sikerült fejes után eltöri gerincének 6. csigolyáját. Állapota súlyos, az orvosok nem túl sok reményt adnak a felépülésre. Azt mondják örüljön, ha később megtanul mankóval, később pedig mankó nélkül járni. 6 hónapig nyakmerevítőt kell hordania. Ő azonban csodás módon fölépült, se mankó, se tolókocsi. A gyógyulását Istennek köszöni, állítása szerint, ha Ő nincs, akkor a futballkarriernek is vége. Ezért Kaká minden gól után Istennek köszönetet mondva az égre emeli két kezét.

Végül pedig itt egy videó, ahol Kaká a balesetről beszél: http://www.youtube.com/watch?v=2MgJH3HKY5Q&feature=related

És lefordítottam a szöveget is:
"In October 2000, I fractured my 6th vertebrae. When I heard the diagnosis, I was scared. I might never play football again? There was a lot of time to think. I was wearing a neck brace. I decided to write down some goals for my life. I made a list of 10 goals that I wanted to achieve. The first goal was to play football again. My fifth goal was to be part of the starting line up for Sao Paulo. My ninth goal was to play in the 2002 World Cup. My tenth was to play for a big European club. And my eleventh? To win the Champions League."

"2000 októberében eltörtem a 6. csigolyámat. Amikor hallottam a diagnózist, megijedtem. Talán soha nem futballozhatok megint? Nem volt idő gondolkodni. Rajtam volt a nyakmerevítő. Úgy döntöttem, leírom életem céljait. Készítettem egy 10-es listát, arról, amit szerettem volna elérni. Az első célom az volt, hogy újra focizhassak. Az ötödik cél, hogy a Sao Paulo F.C. kezdőcsapatában szerepeljek. A kilencedik célom a 2002-es Világbajnokságon való részvételem. A tizedik cél, hogy egy nagy európai klubban játszhassak. És a tizenegyedik? Megnyerni a Bajnokok Ligáját."